Drága gyerekek, én a szőlőhöz hasonlítom magam. Ahogy az elterjeszti ágait, amíg elér nem legmagasabb fákat, úgy értem meg a legszentebb szűzeket és a szentség legfelsőbb csúcsait. A narancsfa, a sárgafa és más fafajok nagyobbak a szőlőnél, de egyikük sem képes ágait a fák tetejéig eljutni és még túl is lépni rajta, mint a szőlő. Így én is: minden szentet bocsátanek meg mindennem erényekben, szeretetben és egyfajta szentség fokában. Ágaimat rájuk terjesztem ki, mint egy szőlőt, amely felkapaszkodik és túlmegy más fák ágain. Biztos, hogy csak Jézus és Mária rendelkezett olyan érdemekkel és kegyelmmel, amelyek kielégíthettek minden embert, de én is, szeretetemmel, a szentségi fokkal és az erényekkel, amelyeket elértem, képes voltam – Jézussal és Máriával után – az embernek leginkább kielégítő lenni Istenünk előtt. Olyan vagyok, mint a libanoni cédrusfa. Ahogy magassága és nagyságában minden más növénnyel felülmúlja, úgy én is felülmúljuk a szenteket szentségben és erényben. A szivárványhoz hasonlítanak engem. Ahogy az több színnel rendelkezik, úgy birtokolok sokféle erényt legszentebb lelkemben. És ahogy a szivárvány színei különbözőek egymástól, úgy voltak is változatosak az enyém erényeim, hogy szépségnek, szentségnek és tökéletességnek iriszét formálják lelkemben. Aki engem adja magát; aki irányítom; aki vezérelem; nagy magasságokat fog elérni erényben és szentségben. Aki követ engem; aki vezetem; aki nem botlik, az ne botsodjon... ne essen el. Akik szeretnek, tökéletessé válnak. Akik kívánják, örök életre jutnak. Béke.