Isten megnyerte a győzelmet!

Szent Szűz Máriának Caravaggio-ban való jelenése

1432. május 26., Caravaggio, Bergamo, Olaszország

A Jelenés és Üzenete

Isten, aki szerető és mindenható, s akinek a gondviselése mindent szép módon rendez, az odaadó hívők közül senkit sem hagy elégtelenül az ég segítsége nélkül. Egy nap úgy tetszett neki, hogy tekintettel legyen, segítse és még tiszteletben részesítse Caravaggio népét a Szűzanya Isten Anyja Jelenésével.

Az Úr születésének évében, május 26-án délután öt órakor történt, hogy egy Giannetta nevű asszony, aki Caravaggio faluból származott, 32 éves korában Pietro Vacchie lánya és Francesco Varoli felesége volt. Mindenkinek ismerték a jó erkölcsű életét, keresztény szentségességét és őszinte becsületességet. Ekkor kívül a falutól, az út mentén Misano felé tartott, s teljesen elfoglalta azt a gondolat, hogyan hozhassa haza a füveket, amit állatai számára kaptatott.

Meglepetésre látta, ahogy egy csodálatos és lenyűgöző Asszony jött le felülről s megállt mellette: majestás alakú, arca szép, tekintete tiszteletreméltó, szépsége kifejezetlen és soha nem láttatott. Kék ruhát viselt, feje pedig fehér köpenyben volt beburkolva.

A tisztelendő Asszony lenyűgöző megjelenése miatt megdöbbent Giannetta kiáltott: "Szűz Mária!"

S a Hölgy azonnal így szólt hozzá: „Ne félj, leányom, mert valóban én vagyok. Állj meg és imádkozz leborulva.”

Giannetta válaszolt: "Asszonyom, most nincs időm. A lovaim várnak erre a füvre."

Akkor ismét szólt hozzá az áldott Szűz: „Most tegyél azt, amit akarok tőled....”

S így mondván, kezét Giannetta vállára helyezte s leborulásra kényszerítette. Folytatta: „Hallgass jól és emlékezz meg, mert azt akarom tőled, hogy mindenhol elmondd szájjal vagy mások által ezt....”

S könnyekkel a szemében, amelyek Giannetta tanúvallomása szerint fénylők aranyként tűntek, hozzáadott:

„A Legfelsőbb Mindenható Fiam el akarja pusztítani ezt a földet az emberek bűne miatt, mert egyre több rosszat tesznek és bűnből-bűnbe esnek. De én hét éven át könyörgöttem Fiambanért kegyelmükért. Ezért akarom tőled, hogy mindenkihez elmondd, hogy mindennap pénteken kenyeret és vizet evjenek Fiam tiszteletére, s estvételek után szombaton bűnbánatként ünnepeljék.”

„Ezt a fél napot ajándékozzák nekem hálából azért, mert sok és nagy kegyelmeket nyertek Fiam által közbenjárásom révén.”

A Szűz Asszony mindazt mondta kinyitott kezekkel s mintha fájdalmas lenne. Gianneta azt mondta: „Nem fogják hinnem.”

A leg kegyelemesebb Szűz így felelt: „Kelj fel, ne félj! Amit parancsoltam neked, azt mondd el. Oly nagy jelekkel erősítem meg szavaitod, hogy senki sem kétségbe vonja, igazat beszéltél.”

Ezt mondva és a keresztet kijelölve Giannetta felett, eltűnt előtte.

Giannetta azonnal visszatért Caravaggiába és elmondta mindazt, amit látott és hallott. Így sokan - hitték neki - elkezdtek meglátogatni azt a helyet, és ott találtak egy forrásot, amelyet korábban senki sem láthatott.

Ezt a forrást ekkor kezdték látogatók betegen is, majd egyre több számban, Isten hatalmában bízva. És elterjedt az hír, hogy a betegek szabadultak meg azokból a gyötrődéseikből, amiből szenvedtek, a legdicsőbb Szűzanya Istenné és mi Urunk Jézus Krisztus közbenjárásának és érdemeinek köszönhetően.

Nekünk dicsőség és tisztelet az Atyánknak, a Fiúnknak és a Szentléleknek mindörökké a hívők megmentéséért. Ámen.

A Szemeiben Könnyök, Nyitott Kezei Mintha Fájdalomtól

Caravaggio-i Madonna sírása és az a üzenet, amelyre inkább hosszabb ideig kell meditálni, majdnem soha nem hangsúlyozódik. De Giannetta megfogta, lenyomatban hagyva azok könnyeit és fájdalmát: a Szűz könyvekkel beszél. Igaz, hogy aranyfényben ragyognak neki, de azért is, mert nehéz elkerülni őket. Nyílt kezeivel és mintha fájdalomtól szenvedne, a Szűz bízta Giannettával szomorúságát és egyúttal közbenjáró könyörületét. A Szűzanya szomorúsága az ő Fia szomorúsága, amely még fenyegetésig feszülhet a férfiak bűnei miatt, mint az Evangéliumban: „...ha nem tesztek megbánást, akkor mind elpusztultok ugyanúgy” (Lk 13:3,5).

És volt rá ok is, ha azt gondoljuk azokra a zavaros történelmi évekre az Egyház számára és az akkori időben Caravaggiában elkövetett erőszakra.

A Gera d'Adda területének politikai helyzetét illetően emlékezzünk arra, hogy 1431 elejétől újra fellángoltak a Velencei Köztársaság és Milánói Hercegség közötti ellenségeskedések. Caravaggio nem egy éven át fontos csomópontja volt ezeknek az egész 15. században. 1432 és 1441, valamint 1448 és 1453 között Caravaggio Milánó és Velence uralma alatt váltakozott, és a harcok színhelye, fegyverszünetek helyszíne, tárgyalások "fejezetei" mindkét oldalon voltak, amelyek lehetővé tették lakói életben maradását. A békek, a paci, bizonytalanak voltak. Gera d'Adda Milánóval maradt viszonylagos békében 1499-ig. Akkor még egy tíz évre visszatért Velence uralma alá.

A Szentély Forrással

Meglátott Forrás

A Caravaggio-i szentéllyet ma "Nagyboldogasszony a Főn" néven emlegetik. De sok száz évig ezt a helyet és az Jelenés Templomát "Santa Maria alla fontana"-nak hívták. És ez az írásmód pontosan egy okból származott.

A Mazzolengo rét a Caravaggio környékének hatalmas vidéke része volt és bizonyosan nem "művelt száraz és vad hely...tudva biztosan, hogy itt sem forrás, sem más vízválasztó nincs," ahogy Paolo Morigi, az idő történészeként írja 1599-es Historiajában. A tagadás a Caravaggio képviselőinek jelentéséből származik, amely át van helyezve Antonio Aleardi "lettere patenti"jében, Venturino püspök általános helytartójának: Szűz Mária megjelenik egy Mazzolengo nevű helyen, ahol mindig volt és ma is van egy forrás; csak "közel" (prope fontem) jelenik meg, hogy a hely jól azonosítható legyen néhány tucat lépés távolságra.

A caravaggioiak tudták, hogy Misano felé vezető úton a vidéken "al Mazzolengo"-n van egy nagy, jól meghatározott forrás és hogy azok a földek, mint sok más az környéken, forrásokban bővelkednek.

Giannetta kaszálja fűjét ezen a területeken, de ott, ahol Szűz Mária neki jelenik meg azon a napon, nincs forrás és sehol sem látható. Ezért azok, akik odamenekülnek, "egy olyan forrást találnak, amit korábban soha nem láttak." Csak azért lesz ez a forrás "a szent forrás," mert azok, akik abban fürdenek, gyógyulnak betegségeikből. És csak azért bizonyítja magát "csodák kútjának," hogy a legendás hitetlen, aki száraz fát dob bele, remélve, hogy valahogy bizonyíték vagy cáfolat jönne az állított Jelenésről (mint Tamás apostol: "...amíg nem látom...amíg kezemmel meg nem érintem...nem hiszek"), láthatja azt virágzó csemetévé változni.

De hogyan mutassuk meg azoknak, akik odamennek nézni, hol jelent meg Szűz Mária? Mondják: "a forrásnál." Mi azonban tisztázni kell, hogy a 15. századi népnyelv is az hivatalos latin dokumentumokban szereplő Santa Maria alla fontana olvasandó úgy, ahogyan azt a eredetiben lévő latin követeli; vagyis tudassuk meg velünk, hogy a Santa Maria temploma Misano felé vezető úton található a Mazzolengo rét közelében (ad) egy forrásnál. Ez az olvasat tisztázza minden kényszer nélkül, sőt biztos alapokon, a helyek konfigurációjával összhangban, bármely igényt vagy állítólagos ellentmondást a május 26-i esemény leírásában... kettő forrással kapcsolatban.

A szentély belseje

A víz jele és az Evangélium

Saját módján a csodák kútja jeleníti meg itt és most az Evangéliumot. Ezt jól értették már elejétől az ókori tanúk, akik "rögzítették" a gyógyulásokat evangéliumi kifejezésekkel: "Adi fölött (augusztus 10., 1432). Stefano, Gabriello di Zenalij di Trevì (Treviglio) négy éves fia soha nem tudott járni, ahogy anyja tanúskodik, de azonnal miután a Kútban mosakodtak, egyedül járt lábain nélkül más támogatás nélkül.

A víz jele kíséri az Ó- és Új Szövetség népének történetét és jellemezi sok olyan Zárda helyszínt is, ahol Jézus Anyja megjelent. Nem véletlenül volt "döntő" jelenléte, amikor Krisztus első csodáját tette meg, vízből borra változva. Víz által gyógyított testet és lelkét is. A világ bűne a vízzel és vérrel mosódik el, amely az átlyukasztott Szívéből folyt ki, és a Szentlélek ajándékával azok új életre születnek meg, akik a keresztelés vízében újra születnek.

Amikor a betegeket az oltár előterébe hozzák és áttéve a Szent Forrás mellett imádkoznak gyógyulásukért; amikor tömegek zarándokolnak ide, hogy minél hamarabb kiszedjék a kegyelmek forrásából; amikor a hívők odaadása meghajtja az embereket arra, hogy "bármit" kérjenek Jézustól, közbenjárva a Boldog Szűzanyát (... "Nincs több bor!"!), abban bízva, hogy megteszi, mondhatjuk, hogy alázatosan viselkedünk érzelgős és nem-racionális hitformákkal, és csak egy vigasztaló ima típusában keresünk menedéket?

Itt még mindig Jézus halad át az emberiség közepén, a "Szellem erejével" dolgozik a élő víz forrásánál, akárcsak misztikus jelenléte az eukarisztikus jel alatt.

És amikor szívátalakulások és testi gyógyulások történnek a tömeg találkozásakor Övével, még mindig Krisztus megtestesülésének jelein és közvetítésein keresztül, újra és folytatva az "Ur kegyelme évében" lehetőséget nyújt arra, hogy Jézus Úrnál közelítsünk és elérjük Isten egyedüli kegyelmének ajándékát.

A víz jele azonban nemcsak Giannetta tanúsításának hitelességét erősíti, hanem az isteni kegyelem gyógyító erejét fejezi ki, amely Mária közbenjárása után jelenik meg.

"Nem fogja senki hinnem," mondta Giannetta.

De a legkönyörületesebb Szűzanya így felelt: "Kelj fel, ne félj. Mondd el azt, amit parancsoltam neked; olyan nagy jelekkel erősítem meg szavadait, hogy senki sem kétségbe vonja igazságodat." ... És Giannetta felett a kereszt jelt tettve, Eltűnt szeméből.

Így ismét az ősi beszámoló szövegét olvashatjuk. A "nagy jelek", amelyek megerősítették az üzenetet: így azok forrása, amelyet senki sem látott korábban; a betegek megmentése a szenvedésekből, amelyeket éreztek.

Folyamatos jelenet a Jelenés szcénájával

Evangéliumi Hívás Megtérítéshez

Bár mindig különböző módon ábrázolták, a történelem és hagyományok, imádságok és művészetek, amelyek Caravaggio Szentélyét évszázadokon át meglepően híressé tették, úgy tűnik, hogy az Jelenés üzenete majdnem teljesen figyelmen kívül maradt, sőt továbbra is kommentár nélkül maradt.

Igaz, hogy egy formában és irodalmi műfajban érkezett hozzánk, amely már nem a mi kultúránk része, még teológiai kultúrunk sem. De az furcsa tény, hogy még a múlt századokban is úgy tűnik, hogy a 1432. május 26-i esemény által keltett figyelem és imádság inkább a "csodák forrására" koncentrálódott, mint Giannetta szavaira.

Melyik szavak? Halljuk meg újra egy leghűbb fordításban az ősi "megengedett" beszámoló szövegéből, amelyet Speciano püspök pásztori látogatása során hagyott ránk:

"Hallgass jól és emlékezz meg. Akarom, hogy mindenhol elmondd vagy mondattatd ezt: a Legfelsőbb Mindenható Fiam szándékában állt e földet megsemmisíteni az emberek bűnöségéért. Napi naponként rosszabbakat cselekednek és bűntől bűnre esnek. De hét év óta könyörgök Fiamban a bűneik megbocsátásáért. Tehát akarom, hogy mindenkihez elmondd, hogy mindenkinek pénteken kenyérrel és vízzel kell böjtölnie Fiam tiszteletére...."

A szóhasználat és kifejezések mögött az üzenet lényege ugyanaz - végül is más nem lehetett volna -, ami az Ószövetségtől a Újszövetségen át, egy próféta tanújától a másikig összpontosul Jézus hívásában: "Bocsássatok meg és higgyetek az Evangéliumban... A megszabadítás ideje eljött... Isten Országa beteljesült."

A kultúrái és irodalmi bevonat mögött Caravaggio "Jelenés" szavainak objektív elemzése lényege és szigorúsága alapján egyetlen üzenethez vezet: "Bocsássatok meg és higgyetek az Evangéliumban," mintha a Megváltó Anyja akarata lenne itt megjelenni, hogy ismételd el ebben az időben és minden időkben utolsó szavait, amit János evangélista jegyzett le: "Csináljatok, amire ő utasít."

S noha előjelzésekkel és büntetés fenyegetésével jár - az Isten Fia maga is emberek közt tartózkodása során nem hallgatott el a prófétai kihívásról, "szív keménységéről" és azok ítéletéről, akik meg nem térnek -, mégis egy megtérésre hívó szót jelent, mely bűnbánó kegyelmet ígér az azonnal megbocsátott bűnösnek.

Ne tekintsük elavultnak a böjt és imádság gyakorlatára való hívást sem. A keresztény élet, valamint folyamatos megtérés is kegyetlen búcsú; és hit, amely lényege szerint tisztaságra törekszik, nem riad vissza attól, hogy vallásosságban fejeződjön ki, mely változó formákban ölti magára a kultúrák és idők sokféleségét.

Néhányan félnek, hogy az Üdvözítő Anyja jelenésének üzeneteinek fontosítása vagy maga Mária, mint hírnök, illetve szerencsés látnokai szerepe kockáztatják a Jézus Krisztus és az Egyház központi szerepét eltorzítani és elsötétíteni, csökkentve a szükségességet, hogy hiteljünk az Evangéliumban radikális teljességében, helyette inkább olyan igazságokra vagy kinyilatkoztatásokra irányítva a gondolkodást, melyek nem lényegesek a megszabaduláshoz. De ez pontosan az, ami valódi és hamis jelenések között különböztet: igazi jelenések újjáélesztik az Evangéliumot; Mária és a szentek Istenhez és küldöttségéhez vezetnek Jézus Krisztuson keresztül, aki az emberiség egyetlen megváltója.

Nem csak Jézus korában, hanem az Egyház korában is - ez ma mi időnk -, a Krisztus anyját bízzák meg azzal a küldetéssel, hogy felkészítse az embereket az Úr eljövésére. Mária, aki maga is "a keresztény közösség tipikus alakja", az új idők prófétája, anyja az Egyházzal és az Egyháznak is Jézus második, dicsőséges megjelenésében. Az Egyházzal és az Egyházban "földi zarándokként" Mária a nép Istenének útján van, hogy minden emberiséget vezessen Krisztus találkozására.

Szent János Pál II-t 1992 júniusában látogatta meg a szentély

A Hálás Szombat

"Szeretném, ha mondanátok," folytatja az ősi feljegyzés, "...hogy estvéna után minden szombaton imádkozzanak nekem. Az fél napot nekem ajánlják a sok és nagy kegyelmekért, amit fiaim kapnak általam közbenjárásommal."

Akkor is a Szűz Mária megjelenik, hogy imákért kérjen, mi történik másképp az első generáció tanítványainál tapasztaltaknál? "Mindannyian szorgalmasan és egységesen imaztak néhány nővel együtt, valamint Máriával, Jézus anyjával, és a fivéreivel." Egy imára és szabbat ünneplésére szentelt helyet hálából azért nem kérték hatékonyan a Comparsa Giannettától, aki "hét évig" közbenjárt. De a Caravaggioi közösségnek úgy tűnt, hogy egy ima házának és betegek és zarándokok számára vendéglőhelyiség építése az igazán valós háláadás jele volt kapott kegyelmekre. Képviseletük ezért kért engedélyt a püspöktől templom és kórház építésére: a Jelenés eseménye virágzott imában és munkás szeretetben.

Tehát azoknak, akik elfogadják a Jelenés üzenetét teljes egészében és következményekkel együtt, az áttérés hívása hitbe az Istennel, aki megmenti, valamint egy olyan hitbe, amely életeket változtat. Nem intimista elmenekülés bátortalan és pesszimista szellemiesség felé; nem egyszerűen visszatérés a vallási gyakorlatokhoz, hanem szenvedély a világban lévő Egyház építéséhez, de visszaállított központi szerep a szenvedőknek, betegnek és szegényeknek Isten házában és emberi közösségben.

Az Istennel való visszatérés gyümölcse és az embert szerető élet élése öröm, ünneplés. A "kapott kegyelem" Márián keresztül történő közbenjárása helyesen követeli a hálát; amely azonban nem tiszta kötelesség, hanem öröm. A Szentélyben nem lehet elmaradni az Magnificat énekelésétől "az irgalomért, amelyet generációk óta kiterjesztenek azokra, akiknek van Isten szentséges félelme"; nem lehet elmaradni a "ünnepléstől" azoknak a megtalálásáról, akik "elvesztek" és visszatértek az Atya házába.

Ha Mária, anyja Jézus mellett és tanítványokkal részt vesz az esküvőn, nem fog hiányozni a "jó bor, amelyet most tartottak meg".

1948-ból való szentély képkártya

Néhány Csoda

Mint minden szentély, Caravaggio is saját kegyelem története van. A "történelmi" csodák a zarándokokra utalnak a Szent Forrás alatti föld alatt, harminc méter hosszú öt cellával. Az utolsó cellában nagy siena márvany medence található, ahol a zarándokok áldott vizet meríthetnek. A érdekes epizódok közé tartozik "Graziano kihívása". Egy bizonyos Graziano, aki képtelen volt hittében, ki akarta próbálni azt a helyet, ahová Mária lépett.

Egy száraz ágat szúrva azonnal virágokkal és levelekkel látta beborítva magát.

Még egy epizód Domenico Mozzacagna történetét meséli el. 1520-ban rablás vádjával halálra ítélték, de a hóhér balta többször is lecsapott nyakára sem sebesítette meg. Május 26-án volt ez és a tömeg csodálatosan kiabált rajta.

1650. augusztus 9-i este egy ismeretlen zarándok találkozott itt legfőbb ellenségével, aki utánajárva próbálta megölni őt. A szerencsétlen menekülést keresett a templomban, amely éppen akkor zárva volt. Máriának védelmét kérte és az ajtó zárolása megtört, lehetővé téve neki, hogy biztonságban helyezze magát a Szűz Mária szobrához, miután azonnal bezártak mögötte az ajtót.

Imádság Caravaggioi Boldogasszonyunkhoz

Ó szent Caravaggioi Szűzanyunk,
kimeríthetetlen kegyelmek forrása,
ősi és tiszteletreméltó hívőségből,
ezen a napon, amikor ünnepljük Téged való megjelenésedet,
imádkozunk arra, hogy reménykedjenek mindazok, akik hozzá fordulnak,
és senki ne maradjon hiába könyörgő.
Caravaggioi Szűzmariám, imádkozz minket!
Ó szent Caravaggioi Szűzanyunk,
hogy a Te templomodban
és a Te védelmedben a vakok
visszatérjenek a hit fényéhez,
az ingadozók és a léhajlók a keresztény úton
gyorsan tanuljanak járni Isten parancsolatai útján,
hogy süket fülek nyissanak meg az isteni tanítások előtt,
hogy azok, akik bűnben halottak,
térjenek vissza igaz élethez,
ahol van elmének fénye és szívünk béke.
Caravaggioi Szűzmariám, imádkozz minket!
Akárki is hozzá fordul, hogy segítséget kérjon Tőled,
Ó Mária, mennyei védelmezőnk,
erősítsük meg hitünkben,
gyökeresebbek legyünk a szeretetben és olyan szívvel szeressünk,
hogy nem követve az ördög csábításait,
soha ne térjünk el az igaz útról.
Ó kegyes, ó irgalmas, ó édes Szűz Mária!
Caravaggioi Szűzmariám, imádkozz minket.
Ámen.